Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EPILÓGUS

 

 

Elkészült! Talán. Nem tehettem meg, hogy ne fogjak hozzá. Amikor  értesítettek arról, hogy Füst A Szemében barátom tervezi a hadijáték megírásának történetét ez alaposan megérintett! Amikor Vecsésen találkoztunk és arra kért, hogy a mi csatlakozásunkról írjak emlékeztetőt és ha rendelkezek egyéb más anyaggal akkor szívesen venné ha eljuttatnám hozzá, rendkívül boldogan mondtam igent és sietve meg is tettem. A hazai indián játék kialakulásáról nem volt semmi írásos anyag az ismereteim szerint. Nagyon nagy hiány volt ebben a kérdésben. Azután már a hadijátékról sem készülhetett egy emlékező dokumentum. Sajnos Tamáson kívül senkinek nem jutott eszébe, hogy ez valakit érdekelne azon a körön kívül, akik belefolytak hosszabb – rövidebb ideig ebbe a nemes játékba. Az hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a dunai indiánokról Kisorosziban megtekinthető egy múzeum, és úgy vélem ,hogy ez egy nagyszerű dolog! Azt gondolom, hogy sajátos szemlélet  figyelhető meg a magyar indiánozás gyakorlatában. Talán a történelmünk, talán egyéb más az ok. Nem tisztem megválaszolni a jelenséget, de meg kell említsek néhány tényt, ami sajátossá teszi ezt a játékot a nagy egészben. Sajnálatosnak tartom azt, hogy ez nem csak indián hobby jelenség. Ez a zenei életben, a fényképezésben, a body – buildingben és a végtelenségig sorolható, hogy mi mindenben jelen van.

 

Arra a gondolatra jutottam, hogy mindenki jobban tudja azt, hogy hogyan is kell indián játékot játszani mint én! Volt egy időszak, amikor a körém csoportosuló oglalák azonos megközelítésben képzelték el a hogyant. Ennek rendkívül nagy haszna volt, mert azok akik más elképzelés szerint akartak játszani, el is hagyták a társaságot. Akik pedig maradtak, azok békében, élményekben gazdagon zárhattak le éveket. Tudomásul kell venni, hogy ez egy játék és aki már-már fehér ember létére indiánnak képzeli magát az is egy jelenség, de ítélkezni felette nem szül semmi jót és elmérgesíti a légkört. Nem tudom azt, hogy mi a jó indián játék! A volt nyugat Német indiánok nem hordanak parokát mert véleményük szerint az egészségtelen, nálunk pedig elképzelhetetlen volt hosszú ideig az indián fekete hajviselet nélkül. A hadijáték szerintük érthetetlen, mint ahogy az elzárkózás is a külvilágtól! Természetesen hadakozni közönség bevonásával elég nehezen elképzelhető ha csak nem színházról szól a dolog. Az is érdekes lehet, hogy hazánkban síksági indián játék folyik a hegyek között. A Dunán viszont nincs kenus indián,- például irokéz - egy sem! Kinek van igaza ?? Nem tudom!! Azt viszont gyanítom, hogy ez egy lelkület! Akinek ilyen lelkület adatott azt örökre "rabságban" tartja és rengeteg olyan dolgot  kap ajándékba ami meggazdagítja az életét! Kiváló emberek barátságát, olyasmit ami az indián nélkül talán nem keresztezte volna az életét. Sokan megtanultak lovagolni, íjat vettek a kezükbe, kenuba ültek, néprajzi ismeretekre tettek szert, zenélésbe fogtak, gyöngyhímzések kerültek ki a kezeik közül és még hosszasan sorolható a lista. Két nagyon fontos dolgot meg kell említeni mert nélkülük hiábavalóság az egész. Ez a két dolog az ember és a természet szeretete. Ezek pedig az igazi kincsek.