Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

A magyarországi indián játék oglala

csapatának

története

.

                                                                                                                                                                                                                            

                                                                                                                                                                                                                                                               

Bevezetés

 

 

 

A magyarországi „oglala indián” játék történetének megírására az késztetett, hogy Füst A Szemében főnök már nem készülhetett el a bakonyi hadijáték történetének megírásával. Az  oglala csapat története  hosszabb ideig szerves része volt a hadi játéknak és néprajzilag is hitelessé formálásának. Az írásom szubjektív, még akkor is ha abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a leg több társam még él. Reményeim szerint jelezni fogják észrevételüket, így a történések pontosíthatók lesznek és hitelesebbek. Abban a szerencsében is részem van, hogy egy  meghatározó asszony tagja csapatunknak naplót vezetett, természetesen az általa legfontosabb eseményeket rögzítve. Mivel köztudott, hogy a történelem nem egzakt tudomány, a történet megírása során senkit sem szerettem volna mellőzni, kihagyni, bántani vagy felemelni. A résztvevők neveivel is voltak gondjaim. A hadijáték szabályai szerint az, aki „meghal”, elveszti a nevét és új névvel folytatja a játékot. Ez a szabály nehezebben megtartható a gyakorlatban, mint sok más egyéb! Közülünk mindenki elvesztette az eredeti nevét ám a legtöbbünk továbbra is a régi nevét viseli úgy mint például a Füst, Horse, Szarvas, Sok Ing, Tűz. Az asszonyok esetében ez kisebb problémát jelent. A munka megkezdése után arra az álláspontra helyezkedtem, hogy mind az indián neveket, mind a polgárit szabadon fogom használni. Ez az iromány nem regény sem nem történelem , arra szerettem volna szorítkozni, hogy emléket állítsak egy nemes játéknak  és az abban résztvevőknek. Tanácsolni sem kívánok senkit a saját játéka átformálására a hajdan elfogadott oglala etika tükrében! Azt  le kell szögezni, hogy sokak egybehangzó véleménye szerint egy jól szervezett, együttműködő, jól prosperáló baráti társaság voltunk. Abban az időszakban amikor kiderült, hogy a hunkpapa – oglala csatározás tarthatatlan a hitelesség érdekében, Vörös Felhőt vettük példaképül. A csapatunk egy emberként támogatta azt a felismerésemet, hogy szükség van egy új, valóban hitelt érdemlő új csapat életre hívására,  a Varjakra. Egy szép játék keretében ez meg is valósult és a rendes kerék vágásba került történelmileg is a játék. A továbbiakban  meg próbálkozok annak rögzítésével, hogy leírom a történteket. Tekintettel arra, hogy egy közös játékról próbáltam  az utókornak  emléket állítani reménykedtem abban, hogy lesznek néhányan akik segítségemre lesznek és észrevételeikkel hasznos kritikával, esetleg kiegészítéssekkel segítenek ebben a munkában. Nem is csalódtam és hálásan köszönöm mindenkinek aki vette a fáradságot és hozzájárult a történet hitelesebb leírásához a maga történetével.

. Kellemes és hasznos olvasást kívánok mindenkinek!       Hau Kola !

  Wicháphaha Ógle Óta                  Az Úr 2010.08.22. napján Budapesten.

UI. Tisztelettel közlöm, hogy közel 40 év után telefonon megtalált és meglátogatott otthonomban és kiderült ennyi év után, hogy egy fontos dolog kimaradt a kezdeti erdőjáró összejövetelünkről amit a Tölgyesi redőkben eljutáshoz nem lett megemlítve és 2018.06.10.-én  bele írok a történetbe. Köszönet érte ennyi idő után Gyurinak aki az Ezüst Róka nevet viselte.