Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

A magyarországi indián játék oglala

csapatának

története

.

                                                                                                                                                                                                                            

                                                                                                                                                                                                                                                               

Bevezetés

 

 

 

A magyarországi „oglala indián” játék történetének megírására az késztetett, hogy Füst A Szemében főnök már nem készülhetett el a bakonyi hadijáték történetének megírásával. Az  oglala csapat története  hosszabb ideig szerves része volt a hadi játéknak és néprajzilag is hitelessé formálásának. Az írásom szubjektív, még akkor is ha abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a leg több társam még él. Reményeim szerint jelezni fogják észrevételüket, így a történések pontosíthatók lesznek és hitelesebbek. Abban a szerencsében is részem van, hogy egy  meghatározó asszony tagja csapatunknak naplót vezetett, természetesen az általa legfontosabb eseményeket rögzítve. Mivel köztudott, hogy a történelem nem egzakt tudomány, a történet megírása során senkit sem szerettem volna mellőzni, kihagyni, bántani vagy felemelni. A résztvevők neveivel is voltak gondjaim. A hadijáték szabályai szerint az, aki „meghal”, elveszti a nevét és új névvel folytatja a játékot. Ez a szabály nehezebben megtartható a gyakorlatban, mint sok más egyéb! Közülünk mindenki elvesztette az eredeti nevét ám a legtöbbünk továbbra is a régi nevét viseli úgy mint például a Füst, Horse, Szarvas, Sok Ing, Tűz. Az asszonyok esetében ez kisebb problémát jelent. A munka megkezdése után arra az álláspontra helyezkedtem, hogy mind az indián neveket, mind a polgárit szabadon fogom használni. Ez az iromány nem regény sem nem történelem , arra szerettem volna szorítkozni, hogy emléket állítsak egy nemes játéknak  és az abban résztvevőknek. Tanácsolni sem kívánok senkit a saját játéka átformálására a hajdan elfogadott oglala etika tükrében! Azt  le kell szögezni, hogy sokak egybehangzó véleménye szerint egy jól szervezett, együttműködő, jól prosperáló baráti társaság voltunk. Abban az időszakban amikor kiderült, hogy a hunkpapa – oglala csatározás tarthatatlan a hitelesség érdekében, Vörös Felhőt vettük példaképül. A csapatunk egy emberként támogatta azt a felismerésemet, hogy szükség van egy új, valóban hitelt érdemlő új csapat életre hívására,  a Varjakra. Egy szép játék keretében ez meg is valósult és a rendes kerék vágásba került történelmileg is a játék. A továbbiakban  meg próbálkozok annak rögzítésével, hogy leírom a történteket. Tekintettel arra, hogy egy közös játékról próbáltam  az utókornak  emléket állítani reménykedtem abban, hogy lesznek néhányan akik segítségemre lesznek és észrevételeikkel hasznos kritikával, esetleg kiegészítéssekkel segítenek ebben a munkában. Nem is csalódtam és hálásan köszönöm mindenkinek aki vette a fáradságot és hozzájárult a történet hitelessebb leírásához a maga történetével.

. Kellemes és hasznos olvasást kívánok mindenkinek!       Hau Kola !

  Wicháphaha Ógle Óta                  Az Úr 2010.08.22. napján Budapesten.