Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


                                      

 

 

                                                                                  

Kép

 

                          " Néhány Oglala Éve "

 

                                         1978. augusztus 03.- 13.

 

 

 

 

    Tekintettel arra, hogy a Magyar Néphadseregben töltöttem a kötelező katonai szolgálatomat, az idei évben teljesen bizonytalan volt az, hogy Napvirág, kisfiúk, valamint én magam, egyáltalán részt tudunk-e venni a táborba. Ha első éves létemre kapnék is szabadságot, akkor is valószerűtlen volt, hogy Bakonybélbe elengednek. Tekintve, hogy ilyen körülmények között minden bizonytalan volt, de az oglala nép létezett, egy ideig most csak róluk teszek említést. Ahhoz, hogy ezt meg tehessem, egy hatalmas segítséget kell igénybe vennem és erre hagyatkoznom. Ez azért vált lehetségessé, mert Ölyvecske vezetett egy naplót és ezt készséggel a rendelkezésemre bocsájtotta . Az oglala törzs történetének papírra vetésében  ez rendkívül  nagy segítséget jelent számomra. Sok más mellett lehetővé vált, annak lejegyzése is , hogy mi minden történt  addig, amíg le tudtunk menni családommal a táborba. 

   Ez volt az első év amikor nem egyszerre ment mindenki a táborba. Fehér Toll Mátyás és Ölyvecske Marika úgy gondolták, hogy egy héttel korábban mennek le, mint a tábor kezdés.Ezért július 29.-én Vecsésen bepakolta  Ölyvecske  és barátja Imre a Trabantba a csomagjait és elautóztak Fehér Toll pesti címére. Itt az ő csomagjaikkal megrakodva irány  Érd. Ott, azután kiderült, hogy már több csomag nem fér be az autóba, ezért irány Bakonybél!

    A helyszínen   némi meglepetés érte az ide érkező elő őrs oglalákat. A nagy Tisztáson idegenek táboroztak, így Ölyvecske és a Fehér Toll egy másik tisztásra kényszerültek. A lepakolást  követően Imre és Ölyvecske  vissza ment Érdre a családom csomagjaiért.

  Vasárnap reggel szitáló esőre ébredtek az ideiglenes táborhely lakói, de nem tartott sokáig a szürkeség szerencsére. Imre haza ment miután elvégezte a feladatát. Az azt követő napok a természettel örömben eltelt idő volt . Időnként hímezgettek is oglaláink és várták a tábor kezdetét ami egy újdonságot is hoz előre láthatóan.  Lesz  cheyenn csapat is. Azon olvasó Kép kedvéért aki bővebbet nem tud erről a népről talán csak annyit, hogy a lakoták barátai voltak és szövetségesük. Az Algonkin  nyelvcsaládba tartoztak és a lakoták közelében éltek, de mindvégig megtartották  indentitásukat.  Többnyire közös volt az ellenségük is és nagyon jó és híres harcosokkal büszkélkedhettek. Mostanra alakult egy ilyen csapat és várhatóan színesíteni fogja a bakonyi hadijátékot és a néprajzi hitelességet.

   Augusztus 3.-án oglaláink lesétáltak a kő tipik közé, mert ezen a napon volt várható a tömeges érkezés mind a három csoport részéről. Ez így is történt és valóban megérkeztek a busszal Fekete Kutya János, Tollas Menyét, Madár Pista, Felhő  Dávid  és Hold Miklós, mint cheyennek. Ők szekérrel mentek fel a tábor helyükre a hegyek közé. Oglaláink is vissza tértek az ideiglenes táborba, de a Nagy Tisztáson  Kis Medvével valamint egy új fiatal harcossal, Bölény Ágival és egy hunkpapa  kislánnyal találkoztak. A kislány Bölénylánnyal jött és nem volt még neve. A hunkpapa  asszony kérésére Ölyvecske adott nevet neki. Ezután Bogárkának nevezte őt a Nagy Tisztás népe.

   Estére megérkezett a nyírbátori csoport , Vadló, Mokaszin, Róka, akik idén már hunkpapák  lettek. Mindenki hozzáfogott a rutinszerű munkákhoz és estére fellobbantak a lángok, előkerült egy dob. Köré telepedtek az oglala és hunkpapa törzs jelen lévő képviselői.

   Másnap, 4.-én ismét jöttek új népek. Négy Szél és asszonya, nem sokkal később Horse és párja, valamint Szarvas és Háttal Mosolygó. Kezdett benépesülni a Nagy Tisztás. Horse nem itt  állított tipit, a cheyenne nép tisztásán állt a sátra. Ötödikén tábori élet zajlott némi jövés-menéssel. Horse ugyan tiszteletét tette, de volt egy fehér vendége ezért hamar vissza tért a sátrához.

Kép   Vasárnap 6.án átköltöztek az oglaláink a Nagy Tisztásra, így tipi állításokra volt szükség. Fehér Toll sátra után a Sok Ing család sátra következett. Elkészítették a tűz gödröt és rengeteg fa is került a sátorba, akár bármelyik pillanatban be is költözhettünk volna családostul. Miután mindennel elkészültek barátaink, átmentek a cheyenn táborba, ahol Horse-t látogatták meg először. Amikor vissza tértek a Nagy Tisztásra ott találták Ferde Hátat és a férfiak az egyik tipiben tanácskozást tartottak. A sötétben Szarvas elhagyta a tábort, de mivel eltévedt, visszajött és Fehér Toll sátrában aludt.

  Hétfőn Fehér Toll és Kis Medve kifestette magát és elmentek kikémlelni a varjak táborát. Horse pedig türelmetlenül várta a híreket a felderítőktől. Amikor egy hosszú futásnyi idő múlva megérkeztek, a harcosok  kifestették magutat és tanácsot ültek. a Nagy Tisztáson csak két harcos maradt, Szu és Fehér Toll. Meg is lett az eredménye, mert vajú harcosok zúdultak a tetonokra és nagy küzdelem után legyürték a mieinket, majd diadal üvöltéseket hallatva eltűntek a erdő hegyei között. Ölyvecske és Bölénylány egy darabon követték a nyomaikat, majd átmentek a cheyenekhez és hírül vitték mindazt, ami a Nagy Tisztáson történt. Fehér Toll és Balkéz kemény vitába keveredett, ami nem az első eset volt. Itt és ekkor szűnt meg oglala lenni Balkéz.

    Hajnalban a keddi szűkületben , harcosok új névvel arra készültek Vörös Hajdísz  Mátyás vezetésével, hogy  elégtételt vesznek a varjakon a tegnapi vereségért. Az elszántság azonban kevésnek  bizonyult, a varjak nem voltak a táborukban. Vörös Hajdísz ekkor jelezte, hogy másnap megérkezem a családommal együtt a táborba. Magas nap után Füst A Szemében és Félős azonban már most megérkeztek. Füst nyomban össze hívta a harcosokat és elszántan csatába mentek a varjak ellen. A vállalkozás éjszakaira sikeredett, a varjakat nem találták otthon ismét. Nem tágítottak és megvárták azt amikor haza jöttek és kemény harc alakult ki.

  A naptár  szerdát és kilencedikét mutatott. Füsték három fogollyal győztesen hazatértek. Magukkal hozták a varjú Vörös Félarcot, a Vadembert és egy fehér fickót. Horse, Vörös Hajdísz és Ölyvecske azonban nem várták tovább az eseményeket, hanem egy autóval lejöttek a kő tipik közé elénk, mert ekkor érkeztünk családommal Bakonybélbe. Sikerült újonc létemre a Bölény Tibi segítségével mégis  lejutnunk a Bakonyba. Nagy dolog volt a hadseregben az írnok-segéd státus és a Bölény Tibi  a parancsnok jobb keze volt. Amikor leszerelt, rám hagyta a hivatalát, ami sok munkával járt, de szabad ki-be járással, azaz szabadsággal. Mindig hálás szívvel gondolok gyermekkori barátom segítségére amit tőle a seregben kaptam!

   Nem akartam sok időt eltölteni a faluban, még akkor sem , ha a sok kedves falubéli barátom szívélyesen marasztalt is. Napvirág is egyet értett velem abban, hogy ne időzzünk sokat a füstös kocsmában, hanem minél hamarabb induljunk a Nagy Tisztásra. Horse pedig volt olyan kedves és autójával megkímélt a hosszú gyaloglástól és fel vitt a hegyeink közé. Megérkezve, egy teljesen készen tipi várt ránk, csak be kellett költöznünk családostól. RemekKép csapat tagjai vagyunk, gondoltuk mind a ketten a párommal! Ezt persze már tudtuk régebbről is. Neki is láttunk a szükséges pakolásnak és kisfiúnk is megkapta a kötelező ellátást. Mindenki azon tanakodott, vajon mi képen fogja viselni egy ekkora gyerek a megpróbáltatásokat. Ez volt az első eset, hogy a bakonyi indián táborba egy ekkora gyereket lehoztak a szülei. Így utólag meg kell állapítani az egybehangzó véleményt, hogy semmi hátrányt nem jelentett a jelenléte.  

                                              

                                                               

Kép

 

  Vörös Hajdísz és az Ölyvecske átvállalták a sok meghívást és nem jöttek velünk hanem a faluban maradtak és némi ital elfogyasztása után gyalog jöttek fel a táborba, ami okot szolgáltatott némi viccelődésre a táboron belül. Ezen tréfákon azután jókat nevettünk, hisz csak jó indulatú poénok voltak és a legkisebb bántást sem lehetett kiérezni belőlük. Végre ismét itt voltunk és már nem csak ketten, de velünk volt a gyermekünk is!

   Csütörtökön megérkezett a cheyenn táborba a volt oglala Szarvas Gyuri és a Vörös Hajdísz értesített engem erről. Némi tanakodás után, úgy döntöttünk, játszani fogunk egy kicsit. A Vörös Hajdísz szemét, amint azt a közléseiből kivettem, kissé csípte  a nyírbátori Balkéz külön véleménye a táborban történt dogokról. Most pedig megérkezett a Szarvas Gyuri is. Menjünk és leckéztessük meg őket!

  A készülődésünk, természetesen fel tűnt. Az eddigi gyakorlattól eltérően nem avattunk senkit bele a dologba, hiszen nekünk sem volt kész tervünk. Az biztos volt, hogy  nem hagyjuk szó nélkül a jelenséget. Nekünk köszönhették, hogy bele kerültek a bakonyi életbe és viszonzásul ez volt a hála. Őszintén szólva, először meglepve hallottam Vörös Hajdísz rosszallását, de végül én is bele mentem és osztottam a nézetét. Fegyvert ragadtunk és berontottunk a cheyenn táborba. Nem nagyon törődtünk azzal, hogy a cheyennek mit fognak szólni mindehhez és az sem számított, hogy mit fognak tenni! Amint a cheyenn táborba értünk, nyomban megpillantottuk a Szarvast Gyurit és Vörös Hajdísz az oglalák nevében ledöfte így megölte őt, én pedig ütést számoltam rajta. Ahogy érkeztünk, úgy távoztunk is. A cheyennek Kép értetlenül álltak a jelenet előtt, de némi idő elteltével megjelentek nálunk. Azt kifogásolták, hogy a megölt harcos a vendégük volt. Azt is gondolták, hogy jól tennénk, ha ajándék pipát  adnánk nekik és egy gőzkunyhózásban tartanánk egy megtisztító szertartást. Ezekben meg is állapodtunk azonnal. Teljes egészében megfelelt a szokás jognak.Mindennek az időpontjában is megegyeztünk azaz a holnapi napban. Alig végeztünk a megállapodással, két varjú futott be a táborba és a cheyenn orvosságost kihívta egy párbajra. Fekete Kutya lándzsája gyorsan végzett a kérkedő varjúval, bizonyítván azt, hogy a cheyennek bátor és rátermett harcosok.

  A következő nap sajnos az én és családom Kép táborának a végét jelentette. A kiengesztelő szertartás rendkívül fenségesen sikerült, csak úgy mint a cheyenek bemutatkozása a bakonyi hadi játékban. A kiengesztelő szertartás után a cheyenek haza mentek, de haza érkezésük után a varjak rájuk támadtak. Nem jártak sikerrel! Három foglyot áthoztak a Nagy Tisztásra és ott párbajozniuk kellett. Mindezek után a lakoták mentek vendégségbe a szomszéd tisztásra, ahol lakomát tartottak a cheyenne- lakota barátság megerősítése érdekében. Az  asszonyok serénykedtek és a hunkpapa Horse volt az étel kiosztó. Az étkezést egy gyönyörű tánc  követett amit Vadló vezetett. Köszönet jár Sastollnak azért, hogy pontosította a történteket és így hitelt érdemlően kerülhet a történelembe. Mokaszin, Kis Medve, Szemébe Lógó Haj vettek részt a táncba, ami látványos volt és hiteles. Mindenkinek tettszett, aki látta, így beszélt róla.

    Szombaton azaz 12.-én egy eddig még nem megszokott eseményre készülődött a bakonyi hadijáték minden résztvevője! A tábor után egy záró eseményt iktattak, ami ha beválik, hagyománnyá teszik. Ez pedig egy Békenap lesz. Ez már korábban is megfigyelhető volt a Nagy Esőt követő oglala - hunkpapa  közös kiránduláson Süttőn. Most a lakoták mentek a varjakhoz. Mindenki díszruhát öltött és így érkeztek a vajak táborába. Ölyvecske, Vörös Hajdísz és az egy napja érkezett Róka Has képviselte az oglala népet.

A varjú nép megvendégelte a lakotákat és egy játékot is kitaláltak az asszonyaink számára. Nagyon hasonlított a férfiak dupla játékához. A két csapat így festett: Bőlénylány, Egy Asszony és Kék Szem az egyik oldalon, míg a másikon Ölyvecske, Nyúl Asszony és Háttal Mosolygó játszott egymás ellen. Az ismeretlen játékban rendkívül ügyesnek bizonyultak az asszonyok. Oly annyira izgalmas volt az összecsapás, hogy a férfiak is magukról megfeledkezve biztatták a küzdő feleket.                                      

                                                                     

Kép

 

Sok találat nem esett, de ez teljesen érthető, hisz meglehetősen nehéz a bottal a kapuba juttatni  az ovális játékszert. Két játékban történt a küzdelem és két találat született. Oglala  asszonyaink voltak a győztesek. Fehér Toll és Róka Has nem fukarkodott a dicséretekkel és hangot is adtak a büszkeségüknek. Nem csak a szép ruhák készítésében jeleskednek asszonyaink, de lám a versengésben is legyőzhetetlenek!

   A játékot tánc követte és pedig az úgynevezett Takaró Tánc. Ez egy társas tánc és kissé intim bizonyos részében.

                                                                                        

Kép

 

   Ezt egy BolondTánc követte, ami természetesen ismét egy társastánc volna. Mindenki vidám volt és szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát.   

                                                                                    

Kép

  A következő tánc rejtett bizonyos kockázatot. Emlékeznek-e a varjak arra az esetre, amikor a Tokala rendfenntartóknak kellett közbelépniük nehogy előkerüljenek a fegyverek és kitörjön a nyilvános mészárlás? Most, azonban nem történt semmi hasonló és békésen zajlott a Hadi Tánc. Még egy esemény volt hátra a tervezett ünnepből, a céllövő verseny. Ez is hozott izgalmakat, majd eljött e remekül telt Béke Nap vége. Lassan szétszéledt a vendégsereg és laza sorokba elindultak a lakoták is hazafelé. Holnap megkezdődik a táborbontás és nyomban a vágyakozás a következő év játéka után.

                                                                                     

Kép

   Az este pedig a tábortűz körül telt el. Beszélgetés folyt az év fontosabb történéseiről, kielemezve a pozitív és negatív eseményeket. Farkasfog és Kis Medve átment az oglala tűzhöz és belekapcsolódott a beszélgetésbe. Azután elhamvadt az utólsó parázs is és mindenki nyugovóra tért. Véget ért ez az érdekes év is.

 

 

 

                                                                                  

 

                                                                  

 

Kép