Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép 

 

 

                             A " Red  Cloud  Éve "

                                               1973. július 20. és 29.  között.

       

 

Az új esztendő ismét új ismeretséggel kezdődött. Az 1972.-es táborban volt egy harcosunk , aki a Pajtás újság cikkében szerzett tudomást rólunk és így csatlakozott hozzánk. Tekintve, hogy az elemekkel csatároztunk, ott sok minden nem történt, így Cetanszapa Miklós neve sem került megemlítésre. Mostanra rendszeres volt a jelenléte a civil életünkben és egy sashalmi látogatása alkalmával egy kislánnyal érkezett hozzám. Lehet, hogy a hölgy lesz a következő oglala asszony? Úgy lett!  Tűzcsináló Ilona néven írta be nevét az oglala történelembe.

   Az indulás a táborba rendhagyó volt és két külön módon történt. Busszal ment egy csoport  Csetenszapa Miklós, Sastoll Dezső,Kis Farkas,- később padig Szarvas,- Gyuri és a két oglala asszony Levél Marika valamint Tűzcsináló Ilona. Őt családja és sokan Lujzának titulálnak. Szürke Sas Lóránt, Hajlott Hát Karcsi és én egy " C" menetlevéllel kibérelt UAZ mikró busszal  vittük le a csomagokat Bakonybélbe. Ide érve csatlakoztunk egymáshoz és egy helycsere történt, Öt Nyíl jött velünk és Hajlott Hát a gyalogos utat választott a tábor helyig. Két hunkpapa is a buszon utazott a mieinkkel, Tűz Péter és még valamelyik harcosuk. Ők is gyalogosan mentek fel a táborukba. A Nagy Tisztásra nem tudtunk teljesen behajtani egy komisz dagonya miatt, így  körülbelül ötven métert mégis cipelni kellett a csomagjainkat. A hunkpapák is összeszedték a sajátjukat és távoztak a saját táborhelyükre. Mi is hozzá láttunk a táborépítéshez a Nagy Tisztáson és szép rendben estére végeztünk is.

  A következő nap a berendezkedéssel telt és Villanó Arc a környező erdőkben fényképezett. Előkerültek a ruháink és a tipikbe mindenki kiaggatta azokat. A  Levélke felső ruhája nagy sikert aratott. Nehéz volt azokban az időkben hímző gyöngyhöz jutni és az ő bőr ruháján már díszelgett némi gyöngy. Este behúzódtunk Öt Nyíl Attila sátrába a szemerkélő eső elől ami kezdetben némileg beázott, de miután bedagadt az anyag, jól helyt állt. Holnap kezdődik a hadi tábor. Mindenki nagyon várta és hamar meg is kaptuk!

      Váratlanul és készületlenül ért mindenkit a reggel. A hunkpapa harcosok becserkészték a Kép táborunkat észrevétlenül és libasorban leültek az erdő szélén. Amikor kilépett a tipije ajtaján Levélke, hatalmas hoka hey kiáltással beözönlöttek a táborunkba. Sajnos közülünk még nem mindenki öltözött indián ruhába így én sem, így csak azokat a harcosainkat győzték le akik már fel voltak öltözve. Az erdőből a sápadt arcú is előkerült. Őt sem bántották, mert elmondta, hogy árnyékot készül lopni azaz fényképezni kíván. Megengedték neki. Hosszas tanakodás után négy harcosunkat , Öt Nyilat, Csetanszapát, Hajlott Hátat és Sastollat megkötözve elvitték. A két oglala még fehér ember volt, így itthon maradhattak. Kicsit dühösek voltak, mert Sok Hód és a régi két oglala nem volt a táborban. Csak nagy sokára tudták meg, hogy nálunk hiába is keresték volna őket. Mi sem tudtuk, hogy  hol áll a tipijük. Sok Hód  nekem azt mondta, hogy nem akarta a mi egyre komolyabb törzsi és egyre hitelesebb indián életünket zavarni. Amikor harcra kerül a sor majd elő kerülnek. Nem hittem el a magyarázatot és titkon elmentem felderíteni hollétüket. A sűrű fenyvesben meg is találtam igen jó eldugva a tipijüket. Nem voltak otthon, talán a hunkpapákat mentek felderíteni? Sosem derült ki.

   A felsorolt harcosainkat készültek elvinni,azonban egy óvatlan pillanatban Kis Farkas Gyuri  felugrott és berohant az erdőbe így sikerült megszöknie.Azt gondolta,hogy rá is sor kerül. Némi tanakodás után  a győztes csapat elvonul a foglyaikkal. Mi is felöltöttük ruháinkat és elsáncoltuk magunkat Öt Nyíl tipiébe ahová nemsokára megérkezett a szövevény is. Elmondása szerint azt gondolták a hungpapák, hogy a többiekhez futott és ha azokkal vissza térnek, komoly csata bontakozhat ki. Tehát, vissza nem fognak jönni, de azért legyünk óvatosak úgy gondoltam. Sok Hódról mi sem tudtunk semmit. Este felé azután meg jött  Hajlott Hát akit megöltek és a keze is alaposan megdagadt a kötözéstől. Aznapra még egy történés jutott, nevezetesen az ,hogy a fényképész haza ment.

  Másnap elindultunk asszonyainkkal együtt egy kis felderítésre a hunkpapa tábor felé. A völgyben haladtunk jó ideje, amikor is gyanús hangokat véltem hallani. Vissza húzódtunk a hegyoldal fái közé és igazam lett! A patakon át gázolva, kezében egy zöld ággal, a hunkpapa orvosságos haladt a sátraink felé. Amikor beért a tipik közé, utána mentem és üdvözöltem. Békét kötni jött és nyomban ki lógott a ló láb! A létszámot szerették volna kideríteni, mert fogalmuk sem volt róla! Tettem róla, hogy így is  maradjon és felkiáltottam, hogy ketten jöjjenek le! Kis idő múlva Szürke Sas és a Kis Farkas  meg is érkeztek. Azért, hogy nagyobb legyen a zavar a két asszonyunk is besétált egészen más irányból a táborba. Fekete Ló szívott a pipájából és köszöntötte őket is. Öt Nyíl sátrában tartottuk a tanácskozást és békében nem, de fegyverszünetben meg állapodtunk. Az a terv füstbe ment, hogy létszámunkról tudomást szerezzenek ellenségeink. A nap folyamán beállított egy fehér ember a Folyóvíz, aki félvért játszott és kereste a Hódékat. Később érkezett , így még nem volt képben. Azután nemsokára a Bagoly és a Sok Hód is megérkezett. Tanácskozást tartottunk, ahol a következőkben sikerült megállapodni. Mivel a fegyverszünet következtében Öt Nyilat el kellett ,hogy engedjék , tőle megtudtuk, hogy két hunkpapa harcos elmegy a kő tipikbe lovakért. A terv az volt, hogy a Bölényhátból Bölényszemmé lett  harcosunk elhív két harcosukat akik segítenek nekünk megkeresni a fehér embereket. Azután közösen harcolunk ellenük. Az ogalal asszonyokra várt a feladat, hogy őrizzék a foglyokat másnap. Mindez Bölényszem ötlete volt és igen hasznos lehet, így a harcosaink szabadon ténykedhettek a siker érdekében. A tanácskozás véget ért és vártuk a másnapi tökéletes kivitelezést. Szarvas pedig összepakolt és haza ment a kő tipik közé. Így ért véget a nap. Kedd volt az a nap, amikor ki akartuk próbálni a tervet. Az én tervem,- ezt azonban nem, vagy csak részben közöltem,- az volt, hogy a Sók Hód csoportot lekötöm a lovasokkal és így a Hód nem tud beleszólni a mi játékunkba. Ez be is vált. Mi kifestettük az arcunkat a cselre készülve. A festés teljes arcra készült és mint utóbb kiderült, ilyen eddig még soha nem készült a Bakonyban.Később nagy hasznát vettük. Bölényszem útnak indult, hogy a hunkpapa harcosokat bevezesse a csapdánkba. A Tiszta Víz és a táborunk között átláthatatlan és embermagasságú lapu levelek között rejtőztünk  el. Amikor eljött a pillanat kiugrottunk és egy mozdulattal végeztünk mind a két hunkpapával. Már a kő tipik között mesélték el, hogy sokkoló volt a kimázolt és hírtelen a semmiből előkerülő félelmetes harcos. Nem is tudtak beazonosítani. Gyors kötözés következett és felvittük mindkettőjüket a hegyre és az asszonyainkra és Bölényszemre hagyva elmentünk a dolgunkra.

  Eközben történt egy sajnálatos dolog a hegyen. Az egyik hunkpapa harcos a Tűz Péter kioldotta a köteleit és a  Bölényszem utána dobta a kését. Hogy ne legyen vita, abban egyeztek meg, hogy párbajozni fognak. Bölényszem meghagyta, ha a Tűz győz a Tűzcsináló ölje meg a másik hunkpapát akit Mokaszinnak hívtak. Tűz győzött! Megkísérelte a társát kiszabadítani de Tűzcsináló leszúrta  a  Mokaszint. Válaszul  a Tűz  az oglala lányt szúrta meg.. Hódék sem jártak jobban, mert ott is a kezdeti meglepetést követően a hunkpapák el tudtak menekülni. Teljes volt a káosz minden felé. Egymásról nem rendelkeztünk semmilyen információval.Levél szabadon engedte a Mokaszint és megpróbálta értesíteni az általam vezetett csapatot, de nem sikerülhetett, mert mi útközben össze találkoztunk a Hóddal és megtudtuk a kudarcot. Ezért elindultunk haza. A táborban aztán amikor együtt voltunk lebontottuk a hunkpapákhoz  átállt Csetanszapa hajlékát és egy törött vesszőt tettünk a tetejére. Már utaltam rá, hogy az indiánok szabadon választhatták meg, hogy hol és kivel élnek együtt. Csetanszapa élt a lehetőséggel. A részleteket  Vadló segítségével lehet feleleveníteni, aki leírta azt amit ő élt át. Sastoll legalább két éjszakát töltött a hunkpapa táborban fogolyként. Megölése előtt, mint Csepanszapától, tőle is megkérdezték, hogy átáll-e vagy meghal? Csetanszapa  megijedt és maradt, Sastoll nemet mondott és megölték. Eddig a Sastólltól kapott információ, amely emelte a történelem valódiságát.  Az oglala csapat a létszám miatt nem örült ennek. Azután hirtelen támadás érte a tábort! A Tűz hirei és a lovasokkal történtek után a felbőszült hunkpapák  futva tették meg az utat és rögtön támadtak. Az oglalák  egy tipiben voltak, ide rontottak be harci kiáltással a hunkpapák. Bölényszemet kidobták a tipiből. A Folyóvizet  megkötözték és a Sastoll  hajlékába vonszolták. Füst megkérdezte, hogy ki sebesítette meg a Mokaszint. Tűzcsináló vállalta, mire Füst azt mondta, hogy az oglala asszony Csetanszapa asszonya és elviszik. Tűzcsináló azt felelte, hogy csak akkor, ha viszik! Elviszünk - volt a válasz. Készülj! Tűzcsináló két takarót vett magához és távozás közben Levélnek oda súgta : " szabadítsatok ki ! " Csetenszapa még néhány dolgot összeszedett, mert azon a véleményen volt,hogy a lány a hunkpapa táborban marad. Amit levélnek súgott, nem hallhatta. Ezt követően Sastollat meg ölték  a Mokaszin halála miatt, azonban a Folyóvizet nem ismerték fel és nem bántották. Pedig itt volt az a hunkpapa harcos is akit Folyóvíz megkötözött, amikor Hódékkal rajtuk ütöttek. Festés nélkül nem ismerte fel!  Füst  hosszasan érdeklődött Sok Hód holléte felől a Levélkénél, de nem tudott meg semmit. Lassan szedelőzködtek és elment a csapat és magukkal vitték Tűzcsinálót is. Aznap már nem történt semmi. Béke honolt a tájon.

   Szerdán történt egy véletlen dolog ami kapcsán kiderült a létszámunk. Ébredés után kettenKép közeledtek a táborunkhoz. Ravasz Kígyó volt civilben és egy nő akinek a polgári nevét tudom éspedig Káldy Nóra. Sok Hódot keresték, de mi sem tudtuk merre vannak. Azután le gyalogoltunk a kő tipik közé. Nos, Hódék ott voltak. Egy sajnálatos dolog történt a hunpapák táborában. Füst - ahogy ő elmesélte- a patakot átívelő ágon ruganyozott és az ketté tört alatta. Be kellett vinni Zircre, ahol össze varrták a homlokát. A vendéglőbe találkoztunk össze és ekkor derült ki a létszámunk. Bár ne történt volna meg ez a dolog. Jó nagy kötés takarta a varrat helyét. Azt mondta nekem, hogy  jól érzi magát és nem megy haza. Ilyen egy nagy főnök! Rövidesen megjelent a Fekete Ló és egy másik harcos a vendéglőben és tőlük tudtuk meg,hogy a Tűzcsinálót haza engedték. Mennünk kellett, mert egyedül lesz a táborban - gondoltuk. Ám a Vidra kísérte haza és így találkoztunk velük a Nagy Tisztáson a táborunkban.

   Csütörtökön délelőtt Sok Hód  bemerészkedett a táborunkba és megbeszéltünk egy vállalkozást a hunkpapák ellen. Ez a nap sem teljesen úgy alakult, ahogy  terveztük. Amikor összeállt végre a vállalkozást elbúcsúztunk  asszonyainktól és elhagytuk a tábort. Még nem érkeztünk a helyszínre  és ismét találkoztunk a két oglala lánnyal út közben. Elmentek a hunkpapa táborba kíváncsiskodni és észre vették őket. Bevitték őket a táborukba, ám később elengedték. Nem beszéltünk a dologról, a tervünket egyeztettük. Őt Nyíl és Sastoll, valamint Szürke Sas velem a hegyoldalról támad, majd a túloldalról a Sok Hód csapat. Szét váltunk és hozzáfogtunk a hunkpapa tábor becserkészéséhez.

Kép   Amikor kiléptünk a fák közül, először megdöbbentek jelenlétünkön. Azután fedezékből nyilaztak minket és elég pontosan belőtték magukat. Vártuk a Sok Hódékat de csak nagy sokára kerültek elő a patakon átkelve. Gyorsan mindenki elesett a hunkpapa nyilaktól a fehérek pedig részben késeiktől. Eldőlt a csata, veszítettünk! Sok Hód és a Ravasz Kígyó vízbe fulladt, mi pedig külön sátrakba és összekötözve fogságba kerültünk. Egy személyes történést ezen a helyen le kell,hogy írjak. Ezen a napon kezdett megérlelődni bennem az, hogy történelmileg teljesen hiteltelen az ami itt zajlik.Nevezetesen az oglala - hunkpapa csatározás. A kő tipik között létre kell hozni egy hiteles ellenséget, például a varjakat. Ennek megfelelően kezdtem viselkedni. A tipibe ahová bevonszoltak ,nyomban kioldottam a köteleket és törökülésbe helyezkedtem. Az őr háttal nekem, a kint zajló eseményeket figyelte, majd felkapta a fejét és meglátta az ülő helyzetemet és szabad kezeimet. Kiáltott, mire odarohant másik két hunkpapa és újra megkötöztek. Kis idő múlva megismétlődött a jelenet, majd ismét még kétszer. Ezután bevittek a legnagyobb tipibe ahol a kezeimet álló helyzetben a boghoz kötötték. Ezután a Négy Szél nevű harcos leült velem szembe és szúrós szemekkel figyelte minden mozdulatomat. Sokára unta meg a bámulást és amikor félre nézett ismét sikerült kiszabadulnom és leültem a földre. Amikor eszmélt ráébredt, nem akarok elfutni! Magamra hagyott és elment a Füstért, aki nemsokára meg is érkezett. Megtudakolta, hogy miért nem menekülök el? Miközben folyt köztünk az eszmecsere, Öt Nyíl hasonlóan tett. Ez az esemény arra is jó volt,hogy alátámassza amit Füstnek mondtam. Arra hívtam fel a figyelmét,hogy rokonok vagyunk és öljük egymást. Elgondolkodott és magamra hagyott megkötözés nélkül. Idő közben Füst elküldte az asszonyainkért a Horse-t és a Vidrát,így ők Kép ismét a hunkpapa táborban voltak és láthatták az eseményeket. Azt is,hogy egy fehér ember - Puska Fia - a táborba érkezett, ő volt a Füst legjobb barátja. A fehér neve az ő nyelvükön Bereményi Géza. Ajándékot hozott,majd egy szép történetben elmesélte barátságuk történetét. Füst is beszélt és kibontakozott az a fajta beszéd amit egymás között bakonyi unalmasnak hívunk.Ezt úgy lehet elképzelni ahogy a May Winnetoujában és helyenként Cooper könyveiben tetten lehet érni.A valóságban a hús-vér indiánok sosem beszéltek ilyen módon, ahogyan arról a néprajzi könyvekben olvasható indián beszédek gyűjteményében bizonyságot nyerhetünk.Mégis, hallatlanul jó hangulata van és sokan művészi fokon gyakorolják az egymással történő érintkezésben, tanácsozásokon és gyakran a hétköznapokban is.

  Füst méltatta a legyőzött ellenséget is miután elszívták a pipát. Ismét beszédek következtek és sorra került Tűzcsináló ügye is. Füst le akarta az oglala asszony  haját vágni, de senki sem mozdult így elintézettnek tekintették a dolgot. Horse viszont igényt formált  Szürke Sasra, vele egy másik időpontban kés párbajt kívánt vívni. A többi harcosunka sorban egymás után meg ölték. Pénteken,27.-én Horse eljött a táborunkba. Elmondta, hogy álmot látott és eljött, mert álmában meg halt. Jó harcot vívtak késsel és Szürke Sas győzött, így beteljesítve az orvoságos látomását. Azon a napon még egy dolog történt. Az első oglala asszony megkapta a végleges nevét és máig is Ölyvecske Marika néven ismerik  szerte a világban.

   Este egy különös dolog történt!  Három szellem állított be a táborunkba Horse, Mokaszin és Vidra volt az és elmondták, hogy ez egy szellem tábor és innen harcosok nem harcolhatnak. Azután felálltak és távoztak. Nem értettük, hogy miért figyelmeztetnek erre bennünket. Később tudtuk meg, hogy Hódék tudtunk nélkül megtámadták a hunkpapákat és néhányat meg is öltek közülük . Így, azután érthetővé vállt a látogatásuk. Figyelmeztettek a játékszabályokra, amit természetesen mi enélkül sem szegtünk volna meg. Sajnos, a csaták hevében elő-elő fordul, hogy le tagadásra kerül egy lövés vagy szúrás. Ez vitára adhat okot és elrontja a játék illúzióját továbbá mérgezi a légkört.

Kép   Szombaton reggel arra ébredtünk, hogy a hunkpapák ismét meg támadták a táborunkat. Harc azonban nem bontakozott ki, helyette leültünk tárgyalni. Miután mindenki meghalt az oglala népből új harcosok voltunk, új nevekkel. A támadó hunkpapák zöd ágakkal találták szembe magukat, ezért felszólítottam a harcosokat, hogy üljünk le tárgyalni. Hosszú beszédben taglaltam, hogy Vörös Felhő főnök tudomást szerzett a hegyeink között zajló háborúskodásról amit a fehér Sok Hód szított népeink  között. Helytelen,hogy a  két Teton nép egymást öldökli. Követni kell a Vörös Felhőt aki a fehérek erődjeit körbe vette , előnyös és győztes háborút vív a fehérek ellen. Engem ő küldött, hogy békét teremtsen  ezen a vidéken. Újra hosszú beszédek hangzottak el és a végén abban állapodtunk meg, hogy mindkét tábor népe bemegy a faluba a kő tipik közé. Nem szervezetten történt a dolog. Kisebb csoportokban és különböző időpontokban de mindenki megérkezett a vendéglőbe. Ez volt mindig is a központi hely , ha valaki Bakonybélbe érkezett feltétlenül be ment a Pallós Tibihez a vendéglőbe. Nála  enni és inni is lehetett .  Ezen a helyen nem volt harc és mindenki válthatott néhány kedves szót a másikkal. Most is így történt. Azért is volt a dolog rendhagyó, mert most mindenki  az indián ruháját viselte és nem öltözött át civilbe. Egész délután a kő tipikben maradtunk és nagy volt a jövés - menés. Késő délután ismét rendezetlenül vissza mentünk a táborainkba.

  Mint mindenek sajnos ennek az évnek is vége volt. Eljött a tipi bontás ideje. Ez mindig nyomasztóan hat mindenkire, de meg  kellett lennie. Igyekeztünk rendet tenni a Nagy Tisztáson amely az otthonunk volt és ahol nagyon jól éreztük magunkat. Sok minden történt az idei táborban és rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza a hétköznapokba. Itt hagytuk a természetet a szürke kőrengeteg visszavárt mindenkit a civil életbe. Gondolatban már a következő tábor járt a gondolatainkba. Még szebb és jobb tábor gondolata segített mindenkit a hétköznapokban a kő tipik között.

   A hadi tábort követően nem vonultunk indiánozás mentes időszakba. A gyakori pesti Kép találkozásaink meg érleltek egy utó táborozást Horány mellett a Duna parton. Ezen a következők vettek részt  szeptember 15.és 16.-án . Levél Marika, Tűzcsináló Lujza, Szikla Feri, Bölény Takaró Karcsi, Csetanszapa vagy Fekete Sólyom Miki, Szürke Sas Lóránt és Megyi Mennydörgés a volt Fehér Kígyó azaz jó magam. Egy vadásztipit is állítottunk a fák közé éjszakára. Visszagondolás volt ez a nyárra és élveztük azt, hogy kint voltunk a természetben. Jobb volt így várni a telet és készülni a következő bakonyi hadi játékra. Nevezetes volt ez az összejövetel arról a csapat egységről, amiről tanú bizonyságot tett mindenki.  Hozzá jutottam egy kisebb mennyiségű apró szemű  gyöngyhöz. Meg mutattam nagy lelkesen a barátaimnak és rövidesen ki egészült a készlet egy fehér alapú hiteles skalping mennyiségre. Így azután a fekete alapú skalping után a Bakonyban is elkészült az első kis szemű (seed) skalping! Közös érdeme volt ez a csapatnak, még akkor is ha én készíthettem el és viseltem.

 

 

                                                                                 

Kép