Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

                                                                               

Kép

                                                                                                                                                                           

                          A " Nagy  Botrány  Éve " 

                           

                                             1974. augusztus 02. - 11. 

 

      A új esztendő rengeteg változást is hozott magával. A polgári élet eseményit igyekszem a lehető kisebb mederbe szorítani, hisz ez az emlékezés az oglala társaság története az indián játék tükrében. Nehéz feladat a civil és a tábor szétválasztása. Kiváltképp, mert a magánéleti barátság és az indián játék összefonódni látszott egy idő után. Nehéz volt a kettőt szétválasztani. Lassan formát kezdet bennem ölteni egy rendszeres és mindent átfogó építkezés képe. Mindezt a társaimmal is megbeszéltem és egyetértés bontakozott ki a tematikával kapcsolatban. Első lépésben a külsőségeket gondoltam rendezni. Európai fehér emberek lévén a ruházatunk sugallja azt, hogy indiánok vagyunk. Ha valaki rám néz és szedett - vedett kacatok vannak rajtam, biztos hogy nem indiánnak hisz a szemlélő. Ám ha hiteles ruhadarabokat viselek a testemen mindenkinek hamarabb jut az eszébe az , hogy indiánt lát. A szemlélőt megtisztelem azzal, hogy segítem a játékban. Arról nem is beszélve ha a készítés örömét is megélem. Ugyanaz a helyzet a történelem, a ceremoniák, dalok, szokások ismeretével is. Ki -ki járuljon hozzá a közös játékhoz  azokkal a kapott karizmákkal amikkel rendelkezik. Egy olyan kép fog elő állni, amiben mindenki jól érzi magát és tudja, hogy mi történik körülötte és vele. Szerves része lesz egy társaságnak. Így azután közös meg állapodásunknak meg felelően az idei évben mindenki a ruházatára fektette a hangsúlyt. Nehézség azért volt, tekintve bonyolult volt például megfelelő gyöngyhöz jutni hímzett ruháink elkészítéséhez.

    Mikor elérkezett a következő nyári hadi játék ideje a következő volt a csapat összetétele: Kép asszonyaink Levél Marika, a Tűzcsinálóból Napvirág névre hallgató Lujza, Szikla Feri, Fehér Vadló Dezső, Kis Farkas és Mokaszin, valamint Őrült Farkas, Fekete Sólyom Miki, Fehér Toll Mátyás élt a sátrainkban. A felszerelést megint csak kalandosan sikerült a táborba juttatni. Egy talajmechanikai fúrógép rakodó tere volt tele pakolva az indián felszerelésekkel. Csodálatos volt a látvány amíg a közutakon leért Bakonybélbe, majd a táborba. Az idei tábort egy másik völgybe kívántuk fel állítani és kíváncsian vártuk, hogy mikor fedezi fel bárki is. Készült ágakból egy karám, ami azt volt hivatva, hogy csak nagy nehézségek árán jöhessen be a táborba a váratlan vendég. A hely jó volt csak az volt a szépség hibája, hogy a foltos bölények a közeli itatóba oltották a szomjukat és magukkal hozták a böglyök egész hadát. Később megtudtuk, hogy ők árulták a táborhelyünket ,mert a juhász beszélt rólunk a hunkpapáknak, amikor véletlenül össze találkoztak. Meg kell még említenem, hogy az új tipimbe Napvirággal költöztünk be és a vadász tipit nem vittem le a táborba.

  A szombati nap a tábor építés jegyében telt. Mindenki csinosítgatta a saját otthonát és Kép igyekezett olyanná tenni, mint az a néprajzi könyvek útmutatása szerint kellett, hogy legyen. A karámon is volt még munka bőven. Villanó Arc, aki köztünk volt egy ideig, most fürdő helyet készített a táboron kívül. Miután végeztünk a feladatokkal mindenki  felvette a szebbnél szebb ruházatát és elismerően nyilatkoztunk a látványról! Reméltük, hogy kellő lesz a hatás, amikor összetalálkozunk idegenekkel is. Így telt el a szombati napunk a táborban. Ide kívánkozik, hogy tanulmányoztam a Teton társadalmat is és a Clark Wissler Ogalal társaságokattartalmazó tanulmányát és megalakítottam egy úgynevezett Kit Fox akicita szervezet a könyv útmutatása szerint. Ez egy róka nevű rend fenntartó csapat volt és egyéb más mellett legalább három egyforma skalp inget viseltek a vezetőik. Ezekkel is elkészültünk a táborra. Mindez azért vált lehetségessé, mert nagy  szerencse ért bennünket és a Deák utcai Röltex boltba Csehszlovák gyöngy érkezett! Rettenetes volt a boldogságunk még akkor is ha a méret messze nem volt az igazi. Később szerencsésen a nag yszemű gyöngyöt felváltotta a közép méret az úgynevezett pony gyöngy. A kívánatos mérethez sajnos hazánkban nem tudtunk hozzá jutni a rendszerváltásig.

   Vasárnapra virradt. Senki nem tudta, hogy a múlt évi  békekötést követően, hogyan fog alakulni az idei. Azért is nehéz volt meg ítélni a dolgot, mert úgy tudtuk, hogy a hunkpapa főnök Kép csak később érkezik le a táborba. Valószínű volt, hogy az orvosságos ember lesz a hunkpapák vezetője amíg a főnök meg érkezik népéhez. Meg vetettük a dolgot és arra jutottunk, hogy lemegyünk a hunpapa táborba. Még alig kezdtünk el készülődni, a varázsló vezetésével berontottak a táborunkba. Nem hoka hey kiáltást hallattak , de fegyverrel jöttek. Azután bántó módon kezdett a varázsló gúnyolódni azon,hogy  Levélke Csetanszapa haját fésülte. Közbe kellett lépnem és addig csűrtem csavartam a beszélgetést, hogy normális mederbe terelődött a helyzet és megállapodtunk lemegyünk hozzájuk,ha elkészültünk. Ebbe bele nyugodva elment a hat harcos. Mi pedig folytattuk a készülődést, amely abba maradt érkezésük miatt.

  Végig a völgybe haladtunk átkelve a számtalan patakkanyaron. Néhány helyen volt erdészeti Kép fa híd, de rengetek a kanyar a völgyben. Hosszú az út, különösen díszekben gazdagon. Azután megérkeztünk a hunkpapa táborba ahol kölcsönösen üdvözöltük egymás és átadtam egy ajándékot a Horse-nak. Hellyel kínáltak és megkezdődött a beszélgetés köztünk. Jó hangulat volt egész délután. A közös eszmecserét követően kialakultak a személyes meghívások is. Leplezetlenül dicsérték az öltözékeinket, asszonyaink szorgalmát amelynek köszönhetően ilyen pazar az oglala törzs ruházata. Semmi erőltetett Kép udvariasság nem volt ebben, valóban nagy meglepetést okoztunk gyöngyözött ruháinkban és egységesen látványosnak neveztek bennünket. A Horse, akinél már jó ideje feltünt számomra, hogy nem csak az öldöklés, de a néprajzi ismeretek is számítottak, rendelkezett egy szépen ki hímzett  sárga alapú skalpinggel. Elmondtam a gyöngy lelőhelyünket remélve, hogy a rokonaink is követik a példánkat. Egész este remek volt a hangulat és a vendéglátás is. Előkerült némi tüzes víz is ,de volt tea is bőven. Emelkedett hangulatban búcsúztunk rokonainktól amikor már szürkülni kezdett. Útra kerekedtünk és egy ideig a válaszolgatós éneklést víz hangozta az erdő.

  A hétfői nap békességben kezdődött. A szokásos reggeli elfoglaltság után a harcosok  nyilakat ragadtak és versenyre keltek egymással. Ezzel az elfoglaltsággal telt a délelőtt majd délután történt egy furcsa dolog amely máig sem tisztázott. Azon kaptam magam, hogy egyedül vagyok a táborban! Utóbb kiderült, hogy Fekete Sólyom összeszedte a népet és elindultak a hunkpapákhoz panaszkodni. A népet azonban nem avatta be így ott derült ki, velem van baja. Az összes oglala feszengve érezte magát és megkönnyebbültek amikor a panasznap véget ért és elindultak hazafelé. A hunkpapák, - elmondásuk szerint ,- semmit nem értettek az egészből, értetlenül kérdezték egymást, hogy mi lehetett ez. Ez idő alatt én otthon arra gondoltam , hogy megkérdezésem és a szellemek megkérdezése nélkül a hadi főnök harcba vitte a népünket. Más ötletem nem lévén, felkészültem a fogadásukra. Feketére Kép mázoltam az arcomat és nagy tüzet raktam. Meg érkezésük után pedig hosszú beszédbe kezdtem a szellemek megkérdezésének fontosságáról minden vállalkozás előtt. A velűk való kapcsolat tartás pedig az orvosságos ember, azaz Hegyi Mennydörgés feladata. Beszédem végén ott hagytam a tűzet és a népet és vissza vonultam a tipimbe. 

   A zavarodott hunkpapák úgy próbálták megérteni a helyzetet, hogy kalandba fogtak. Rendszeressé vált az, hogy amikor Napvirág a patakban hűtött  sárga italért ment, megjelentek a hunkpapák. Most is így történt! Sárga Orvosságos ( Horse) azt mondta, hogy az ogalal orvosságos asszonyáért jött. Mivel nekem ez nem igazán nyerte meg a tetszésemet , késpárbaj lett a dologból. A hunkpapa veszett, ám nyomban a helyébe lépett a Tűz. Ő sem járt másként. Ekkor Mokaszin nyert, mire az oglala harcosok kiugráltak sátraikból és csata kerekedett. Vége a nehezen megszerzett Red Cloud békének és nem is kellettek hozzá  fehér emberek. A csatát az oglalák nyerték meg, melynek végén Szikla megölte a Kis Medvét és a hunkpapák  vesztesen, dolguk végezetlenül hazamentek. Mint halott, másnap Hóvihar néven új életem lett, de a legjobban féltett dolog, hogy a Tetonok ne egymást gyilkolják, egyenlőre füstbe ment!

Kép   Kedd délelőtt ismét megtámadták a táborunkat. Volt ugyan őrszemünk, de nem jó helyen, így egyenként midenkit meg szúrkálat, majd a harcosainkat mind elvitték a saját táborukba. Ott azután Csetanszapát, Őrült Farkast és a Sziklát megölték közülünk. Amikor haza keveredtünk, asszonyaink lobogó tűzzel fogadtak és ez jól esett minden harcosunknak a gyászos nap végén.A  Villanó Arcnak letelt az ideje és mennie kellett. Búcsút intettünk egymásnap és nyugovóra tértünk.

    Szerdán a halott Szikla új nevet Kép kapott, mostantól Egy Nyíl néven emlegették sátraink között. A nap a megrongálódott karám ki javításával telt. Vadló fel tűnően rossz kedvű volt és nagyon nem szerette a hunkpapákat. Még köveket is hordott a táborba. Sajnos a Szarvasnak haza kellett utaznia, így megint fogyatkozott a létszám. Este a hunkpapa orvosságos zöld ággal a kezében bejött a táborba és egy dobot kért, természetesen meg is kapta.

   Csütörtökön megjött a régen várt Fehér Toll és nem győztük elmesélni a sok fura fanyar kanyart ami eddig történt. Lévén vége a békének, úgy gondoltuk, hogy a változatosság kedvéért, most mi megyünk a hunkpapák ellen. Fehér Toll azt mesélte,hogy  Sok Hód és a Bagoly a hunkpapák szövetségei lettek!!!  Neki indultunk a vállalkozásnak. Az volt a terv, hogy a Mokaszin az erdőben nagy zajt csap, ezzel eltereli az ellenség figyelmét. Komoly harc kerekedett. Mikor mindenki sebzetten feküdt a fűben, Szürke Farkas / tegnapig Őrült Farkas / egyedül maradt sértetlenül, így általa meg nyertük a csatát! A fehér ember és indián barátja azonban nem mutatkozott. Jó ideje ismerem ahhoz, hogy bátran feltételezzem, elmentek a mi védtelen asszonyainkat fogjul ejteni. Gyorsított eljárásban Egy Nyíl elvágta Kis Medve torkát, Farkas pedig az orvosságossal végzett. Egy hunkpapa asszonyt magunkkal vittünk. Ha kell, vele kicseréljük a mi asszonyainkat. Szerencsére nem ez történt, így azután haza vittük a foglyot az övéihez. Az eső miatt a győzelmi ünnepség elmarad.Azzal a tudattal ment mindenki nyugovóra, hogy túl vagyunk e nehéz napon és győztesen! 

  Új nap virradt fel és az eső megint esett! Tudtuk, ha esik jönnek a hunkpapák és velük a Sok Hód és a Bagyoly is. A hegy felől érkeztek, mert itt hevenyészett volt a karám. Kezdetben egy szép harc volt kibontakozóban,ám amikor már rosszul állt a szénánk, megdöbbentő dolog történt. Mindenki álmélkodott Csetanszapa szavain amiket Sok Hódhoz intézett! A mondandóban még a Hód munkahelyi vezetője is szerepet kapott! Általános volt az érthetetlenség, ketté tört a játék és tehetetlenségbe fordult  a szépnek indult játék. Egyre többen használták a fehér ember oda nem illő és a játékkal össze nem egyeztethető szavait. Kitört a botrány! Sok Hód eszmélt leghamarabb. Rendet csinált és félre hívott az orvosságossal együtt és meg beszéltük befejezzük a dolgot és távoznak. Nagyon ideges volt. Szürke Farkas és én voltam az áldozat. Ezt követően, sebzett lélekkel elhagyták  a táborunkat. Nálunk is kezdetét vette volna a botrány tovaterjedése, azonban Egy Nyíl megszólalása elsimította a kedélyeket. A varázs mondat  Csetanszapa felé ez volt : Te foltos bölény ! A képedbe kérődzök !  Ehhez és hasonló szócsaták  után le csitultak az indulatok. Csend borult a táborra és nyugovóra tértünk.

Kép    A hangulat azért nem volt rózsásnak nevezhető szombat reggel. Különböző okokkal lassan haza indultak a kő tipik felé. Végül is a tábor a vége felé járt és az idő járás is szeszélyes volt. Mindig rossz érzésekkel teli esemény a táborbontás, most viszont talán azért is volt az, mert nem egyszerre történt, hanem szakaszosan. Azért volt jó hír is! Megérkezett a hunkpapa főnök Füst A Szemében.Nem sokkal a harcosaink távozása után az itatónál megjelent Füst vezetésével a hunkpapa csapat. Nem jöttek be a táborunkba. Egy helyben álltak és nem mozdultak. Odamentem és üdvözöltük egymást. Füst azt mondta, egy asszonyért jött. Jeleztem neki a késemre mutatva, hogy nem helyeslem a tervét. Közben bementünk a tábor körbe. Azt mondta,hogy az Ölyvecskéért jött. Mondtam neki, hogy a férje meg fogja védeni! Eltartott egy ideig szócsatáztunk és közben több alkalommal utalnom kellett a késemre, majd felálltam és ott hagytam az egészet. Ennek az lett a vége, hogy a hunkpapák is fel álltak és visszamentek az itatóhoz. Tanácskoztak, majd Füst lemosta az arcáról a festéket és vissza jöttek a táborunkba. Bevezettem a tipimbe a Füstöt és az orvosságos embert. Kiderült, hogy a főnök megpróbálta megérteni, az érthetetlent. Ez pedig csak a fehérek hétköznapi nyelvén volt lehetséges. Elmondtam a történéseket és közben az orvosságos is helyeselt. A Hód a hunkpapa táborban hasonló képen tájékoztatta, így összeállt a botrány lényege. Abban maradtunk, hogy a kő tipik között meg kell beszélni a történteket és  a szükséges következtetéseket le kell levonni. Ebben megállapodásra jutva a hunkpapák haza mentek.

   Minden évben eljött a táborbontás ideje mindenki számára. Gondolom, hogy  nincsen semmi hírértéke, de zuhogott az eső. Ilyen körülmények között is végeztük a dolgainkat és igyekeztünk szép rendet hagyva magunk után távozni. A régi cipekedéses módszerrel haladtunk a civil élet felé. Volt aki ágyékkendőben, volt aki fürdőruhában. Út közben találkoztunk a hunkpapa elöljárósággal, ők énekelve cipekedtek és jó kedvvel üdvözöltek bennünket. Miután a falu elejére értünk az első házba beinvitálták a hölgyeinket. Itt meg tudtak tisztálkodni és száraz ruhába öltözni. Ezt követően velünk is megtörtént mind ez. A bucsúzás a a vendéglőben történt és hazatértünk a kő tipikbe, ki-ki a saját hajlékába.

   A civil életben egy nagyon fontos dolog zárta az évet. Napvirággal házasságot kötöttünk és ez az indián életünket is némileg befolyásolta. Megszűntek a sashalmi összejövetelek, mert albérletbe költöztünk. Lovagolni tanultunk egy lovasiskolában a Tatterban. A lalárdákba ritkábban tudtunk eljárni és a lakhatásunkat is meg kellett oldani. Ez végül is egy érdi telekvásárlásba és építkezésbe torkollott.

 

 

 

                                                                              

Kép